Volt bontás rendesen.
A Volt egyszer egy… Hollywood után úgy éreztem tartozom annyival Sharon Tate-nek, hogy én is megnézem a Bontóbrigádot (The Wrecking Crew), hátha én is annyira élvezem majd, mint Margot Robbie a filmben. És habár (egyértelműen) nem volt semmi katartikus élményben részem, egy egészen kiváló „vasárnap esti filmet” láttam. A Phil Karlson rendezte kémfilm/vígjátéktól pontosan azt kaptam, amit vártam: egy mozgalmas, kissé elcsépelt, de humoros és mozgalmas mozit, Dean Martin kiváló alakításával és Sharon Tate bájos ügyetlenkedésével. A film egyébként egy 4 filmes (eredetileg 5 filmesre tervezett, csak Dean kiszállt) sorozat darabja, melyek mind Donald Hamilton író könyveinek adaptációja voltak.
A történet főszereplője Matt Helm (Dean Martin), híres amerikai fotós, kevésbé hírhedt (szakmai ártalom) kém, akit ügynöksége újabb feladattal bíz meg: kifosztottak egy vonatot Dániában, amelyen épp 1 milliárd amerikai dollár értékű aranyrudat szállítottak. A tettes nem más, mint Massimo Contini (Nigel Green), aki ezzel a kis rablással a világgazdaság összeomlását is veszélyezteti, de sajnos nincs ellene kézzelfogható bizonyíték, így Helm Dániába utazik, hogy megoldja az ügyet. Ott találkozik ügyetlen „idegenvezetőjével” Freya Carlson-nal (Sharon Tate), akit a dán turisztikai hivatal küldött, hogy segítsen neki. Persze semmi sem megy egyszerűen, és Helm-nek át kell verekednie magát rengeteg bérencen és 1968 legszebb nőin, mire pontot tehet az ügy végére.
Mondanom sem kell a film humoros jeleneteit főleg Freya Carlson karaktere biztosítja, még akkor is, ha azt a várható 60-as évekbeli féktelenül elcsépelt humorral teszi, amit igazából lehetetlen nem szeretni. Matt Helm 20 percenként arra megy be a szobájába, hogy egy többnyire félmeztelen nő próbálja őt megölni/átvágni/elcsábítani/szövetkezni vele, és akármennyire is fura, hiába néztem végig ezt legalább négyszer, egyszer sem tudott unalmas lenni, Dean játéka és a párbeszédek sajátosságai miatt.
Ami meglepett, hogy a filmben folyamatosan megy valamilyen zene, talán ilyen fél perces kiállásokkal. Hugo Montenegro score-ja igazán megadja azt az igazi kémfilmes hangulatot a filmnek, és a Mack David-Frank DeVol páros által írt főcímdal is egyből berántja a nézőt a film kezdetekor.
Ami még érdekesség lehet, hogy (ahogy azt a Volt egyszer egy… Hollywood-ban láthattuk) Bruce Lee karate koreográfusként tevékenykedett a film forgatásán, és a stáblistán is szerepel. Emellett ez volt Chuck Norris első filmes szereplése, habár csak egy apró mellékszerepet kapott.
A Bontóbrigádban tehát minden benne van, ami elengedhetetlen a kor kémfilmjeiben: egy sármos és humoros főszereplő, egy már-már karikatúra szerű gonosztevő, az adott év legszexibb női és rengeteg pénz. Egy nagyon könnyen fogyasztható egyszerű alkotás, amihez csak tölteni kell egy Scotch-ot, hátra kell dőlni, és élvezni.
Történet: 3/5
Karakterek: 4/5
Alakítások: 4/5
Operatőri munka: 3/5
Színhelyek/Díszletek: 5/5
Zene: 5/5
Írta: Peti
Ha szeretnétek még hasonló jellegű híreket és kritikákat olvasni, kövessetek be minket Facebookon is!
