Nem mindenki bulizhat szilveszterkor.

Vannak filmek, amiket miután megnézünk, egyszerre töltenek el minket örömmel és szomorúsággal. Örömmel, mert egy remek filmet láttunk, és szomorúsággal, mikor ráeszmélünk: ma már nem nagyon készülnek ilyen filmek. A Négy szoba (Four rooms) esetében olyan filmekre gondolok, amiket több rendező rendezett. És itt most nem kettőre gondolok, hiszen rendező testvérpárból találunk bőven ma is kiválókat. A Négy szoba esetében négy, azaz 4 rendezőről beszélek.

Az 1995-ös komédiát 4, stílusában mindenképp különböző rendező hozta össze: Allison Anders, Alexander Rockwell, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino (ebben a sorrendben). Az első három szegmensben olyan arcok jelennek meg, mint Madonna, David Proval, Antonio Banderas és Salma Hayek, azonban én most inkább a negyedik szegmenst részletezném, amely Tarantino keze munkája.

A film főszereplője Tim Roth, aki a film mind a 4 részében központi szereplő. Karaktere Ted (néha Theodore, de így csak azok hívhatják, akik fegyvert fognak rá), egy londiner, aki egy szállodában tölti a Szilveszter estét, különféle vendégek annál is különfélébb kéréseit teljesítve. Mondanom sem kell, mire elérkezünk a Tarantino nevével fémjelzett 4. fejezethez, melynek címe Az ember Hollywoodból (The Man from Hollywood), Ted már egy elég húzós éjszakán van túl.

Főszereplőnket tehát felhívjak a Penthouseba, ahol 3 új és 1 már ismert arc fogadja: Chester (Quentin Tarantino), a hollywoodi filmrendező, aki valamiért nagyon rá van kattanva a Crystal pezsgőre, Norman (Paul Calderon), aki már kicsit többet ivott a kelleténél, Leo (Bruce Willis), aki épp feleségével veszekszik telefonon, és Angela (Jennifer Beals), akivel már 2 fejezettel korábban is találkozott főszereplőnk. Egy szó mint száz, Ted meghozta a kívánt rendelésüket, mely olyan dolgokat tartalmaz például, mint egy fánk, egy vödör jég, egy klubszendvics, valamint egy húsbárd. Hát ebből a 4 dologból 2 elég árulkodó, és egy Hitchcock film által inspirált fogadás is benne van a dologban, de a többit inkább nézzétek meg.

Tim Roth alakítása igazából az egész film alatt zseniálisan jó szerintem, a szedett-vetett félénk londiner srác élete legelborultabb éjszakáját éli, és ehhez mérten is viselkedik. A karikatúra szerű ábrázolásmódja néhol nagyon kimért, néhol viszont olyan groteszk mértéket ölt, hogy az (még ha elég bizarr módon is de) mindenképp mosolyt csal a néző arcára. Quentin Tarantinot aligha láttam eddig jobb színészi szerepben, és igazából ehhez nem egy erős színészi játék szükségeltetik, csak alapvető személyisége: egy emberé, aki imádja a filmeket, imád beszélni róluk, és még kitalált szerepében is hollywoodi rendező (ekkora ugye már első két filmjét megrendezte).

A Négy szoba tehát egy olyan film, amiből sokkal több kellene mostanában. Végig olyan különleges érzést tud kelteni a nézőben, ami ma már nem igazán valósul meg a mozivászon előtt ülve. Tarantino fejezete egyértelműen a legerősebb a filmben, de persze mind a 98 perc remek szórakozást biztosít, szóval ha szeretnétek garantáltan jót nevetni, bátran ajánlom egy hétvégi filmezéshez.

Történet: 4/5

Karakterek: 5/5

Alakítások: 4/5

Operatőri munka: 4/5

Színhelyek/Díszletek: 5/5

Zene: 4/5

Írta: Peti

Ha szeretnétek még hasonló jellegű híreket és kritikákat olvasni, kövessetek be minket Facebookon is!