Gondolatok Chloé Zhao Nomadland című filmje kapcsán.
Alapvető ösztöne és egyben legfontosabb feladata az embernek, hogy tartson valahová. Kitartás persze kell hozzá, de elengedhetetlenek hozzá az okok és a célok is? Lényegtelen, hogy saját elhatározásból, vagy esetleg a Frances McDormand által játszott Fern-hez hasonlóan egy veszteség hatására fordul egyet az életünk. Mindegy, hogy már ismerjük a célt, vagy csak most kezdjük keresni. Az élet megy tovább, és mi akaratlanul is megyünk vele. Nem hiszem, hogy valaki meg tudja találni az útját, sokkal inkább hiszek egy folyamatos keresésben. Ezt, vagy legalább is egy hasonló érzést fogalmaz meg Chloé Zhao többszörösen Oscar-esélyes filmje, a Nomadland.
A 61 éves Fern mindenét elvesztette a 2008-as gazdasági világválság ideje alatt, így úgy dönt, egyfajta modernkori nomádként éli majd életét, városról-városra utazva autójában. Nem hajléktalan, hanem otthontalan, ahogy ő fogalmaz a filmben. Elhunyt férjének emléke továbbra is Empire városához köti őt, de ott már nincs jövője, így alkalmi munkákat vállalva tölti idejét szerte Amerikában.
A Nomadland könnyedén egekig magasztalhatná a nomádok életét, vagy beállíthatná ellenségnek a kapitalizmus gépezetét, de szerencsére egyiket sem teszi. Nem kezd vitába, nem foglal állást a különböző életmódokkal és szemléletekkel kapcsolatban. Sokkal inkább megragadja Fern érzéseit, a természet csodálatosságát és a veszteség tragédiájának feldolgozását, mindezt lehengerlő természetességgel és emberközeliséggel. Mi is részesei leszünk Fern életének, problémáinak, a nomád életvitel szépséginek és nehézségeinek. A film lassan kibontakozó cselekménye elég időt ad, hogy elgondolkodjunk saját útkeresésünkön, mindezt gyönyörű felvételekkel és zenével körítve.
(Ez még stábnak is elég nomád)
Frances McDormand karakterének bánatát és örömét is magunkénak érezhetjük minden idegen élményben és apró mosolyban, miközben mi is azon gondolkodunk, mi várna minket, ha holnaptól egy másik úton indulnánk el. Persze mi ezt nem tehetjük meg, legalábbis nem úgy, mint Fern, aki a végtelen amerikai puszták útvesztőjében vezeti furgonját az ismeretlenbe. Mert nem kell egy tragédia ahhoz, hogy más irányt vegyen az életünk. Ahhoz elég akár egy ilyen film is.
Írta: Peti
