"Azt hiszem… nekem ez egy gyönyörű barátság vége."

"Nem kap mást tőlem, csak egy szót: Tenet." És ahogy John David Washington, mi sem kapunk mást, amibe kapaszkodhatnánk a film elején. Az európai mozik már egy hete játsszák Christopher Nolan 11. rendezését, viszont még mindig keressük az állunkat és a hiányzó darabkákat. Nehéz szavakba önteni mit láttam (pedig már kétszer is láttam), de azért meg fogom próbálni.

A Nolan agyában töltött két és fél órás utazás után valószínűleg 2 féle reakciója lehet a nézőnek: nem értett egy árva szót sem, vagy a végletekig lenyűgözte amit látott (még ha nem is értett meg mindent). Akik az előbbit élték át, őszinte részvétem, viszont akik az utóbbit, azok valószínűleg egyet értenek velem abban, hogy ilyen páratlan filmélményben még nem volt részük.

A Tenet alapjaiban rúgja fel a szokványos történetmesélés pillérjeit, amit ugye el is várunk egy Nolan mozitól... de ilyet talán még a veterán rajongók sem vártak az 50 éves rendező zsenitől. Mikor először találkozunk az inverz, fordított entrópiájú tárgyak fogalmával, két nagyon fontos mondat hangzik el a cselekményre nézve. Először arra kérnek minket, ne próbáljuk megérteni, inkább érezzük a látottakat. Ez egy olyan eleme a filmnek, ami sokakat kizökkenthet, ugyanakkor hasznos tanács a későbbiekre nézve. Félreértés ne essék, ha figyelünk, akkor nagyon is választ találhatunk mindenre, csak éppen nem úgy, ahogy azt gondolnánk. A másik ilyen fontos mondat főhősünk szájából hangzik el: „Az okozat megelőzi az okot”, legalábbis a mi szemszögünkből. Persze ezt elkönyvelhetjük a szokásos időutazós maszlagnak, de a film nagyon is komolyan veszi ezt. Olyannyira, hogy tulajdonképpen ez határozza meg az egész történetvezetést. Míg más filmben a felvezetett rejtélytől egy szövevényes úton át eljutunk a megoldáshoz, itt a néző folyamatosan látja ezt a kapcsolatot, csak éppen nem tud róla. Nolan elvisz minket egy fordulópontig, majd visszavisz minket oda, ahonnan indultunk, miközben a film folyamatosan igazolja önmagát. Első benyomásra nem is egy filmként fogja fel a néző a látottakat, inkább egy eszméletlenül részletes eseménysorozatként, ami csak egy szelete, mégis kulcsfontosságú része a nagy egésznek.

Egy ilyen történet nagy falat bármilyen nézőnek, hát még a színészeknek. A film megjelenése előtt rengeteg cikket lehetett olvasni, hogy maguk a színészek sem értették mit is vesznek fel tulajdonképpen. Szerencsére ez a vásznon nem látszik meg, hiszen John David Washington, Robert Pattinson, Elizabeth Debicki és Kenneth Branagh tökéletesen hozzák szerepeiket, még ha nagyon mást tényleg nincs is hozniuk, mint egy szerepet. Igen, karakterek és párbeszédek szintjén semmiképpen sem ez a legerősebb Nolan film, viszont ami egészen fura, ez jól áll ennek a filmnek. Szereplőink pont annyira elveszettek sokszor, mint amennyire mi el vagyunk veszve a cselekményben, teljesen más kapcsolatunk alakul ki velük, mint azt megszokhattuk. Pattinsonra kiváltképp érdemes figyelni film közben, mert a legjobb pillanatok és dialógusok talán az ő karakteréhez köthetőek.

És hogy miért Tenet a címe? Hát erre sok válasz létezik. Egyrészt, mint említettem, ez az a szó, melynek nyomán főhősünk elindul ezen az úton. A szó maga egyfajta dogmát jelent, egy elvet, ami alapján egy vallás vagy esetünkben filozófia felépül. Másrészt utal egy bizonyos Sator-négyzetre, egy latin nyelvű palindromra, melynek minden szava megtalálható valamilyen formában a filmben.

A zenét ezúttal nem Hans Zimmer, hanem egy másik rendkívül tehetséges kortárs komponista, Ludwig Göransson szolgáltatta. Göransson neve a nagyközönség számára valószínűleg a 2018-as Fekete Párduc óta vált ismerté (amiért Oscar-díjat is kapott), utána a The Mandlorian sorozatban alkotott igazán egyedit, és Christopher Nolan stílusát is sikerült remekül elkapnia a Tenetben. Nem Hans Zimmer, de nem is kell annak lennie.

Kételyek nélkül merem állítani, hogy a TENET generációnk, sőt, a filmtörténelem egyik legérdekesebb, legkiválóbb alkotása, amit sokan akarnak majd utánozni, amire évekig fogunk majd hivatkozni, és ami sokakat sajnos egyáltalán nem fog lenyűgözni. Miután megnéztem, voltak pillanatok mikor sétáltam és úgy éreztem, visszafelé haladok az időben. Melyik rendező tud még ilyet? Melyik film tud még ilyet?

TENET

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Alakítások: 5/5

Operatőri munka: 5/5

Színhelyek/Díszletek: 5/5

Zene: 5/5

Írta: Peti

Ha szeretnétek még hasonló jellegű híreket és kritikákat olvasni, kövessetek be minket Facebookon is!