Megtalálni a megfelelő dalt csak az első lépés.

Ha meg kellene neveznünk három dolgot, amit imádunk Quentin Tarantino filmjeiben, akkor azok zseniális dialógusai, briliáns történetmesélése, és végül, de nem utolsó sorban kiváló zenei ízlése lennének. A rendező egy 2003-as interjúban a következőképpen fogalmazott:

"Mindig úgy gondoltam, hogy azért működnek ilyen jól a számaim, mert tulajdonképpen a professzionális megfelelői egy válogatáskazinak, amit otthon dobnék össze neked. Számomra a filmek és a zenék kéz a kézben járnak. Amikor forgatókönyvet írok az első dolgaim egyike, hogy megkeresem a megfelelő zenét a kezdő jelenethez. Nem tudok tovább haladni, amíg ki nem találom, hogyan is fogom kezdeni – milyen lesz a zene hangulata." (BBC, 2003)

Quentin egyébként nagy bakelit lemez gyűjtő, forgatókönyvírás közben gyakran nézi át gyűjteményét, hogy megtalálja azt a bizonyos dallamot, amely később meghatározza jelenetei ritmusát.

Habár nehéz lenne kiválasztani a 10 legjobb zenét Tarantino filmjeiből, vannak olyan ikonikussá vált betétdalok, melyek hallatán egyből magunk előtt látjuk a táncoló John Travoltát, az épp rendőrt kínzó Michael Madsent, vagy éppen a vérben úszó Beatrix Kiddot.

Íme tehát a 10 dal, melyek szerintem (!) a legjobb aláfestésnek bizonyultak Quentin Tarantino egyébként is fenomenális jeleneteiben:

 10. The Flower of Carnage – Meiko Kaji – Kill Bill Vol. 1

"Hontō ni Hattori Hanzō no katana dattanda", szólnak a híres utolsó szavak. A Kill Bill első részének befejező párharcát hogyan is lehetne szebben zárni, ha nem az ihletként szolgáló Lady Snowblood (Shurayukihime, 1973) főcímdalával. A "The Flower of Carnage" pontosan úgy töri meg a katana csattogás és szökőkút csobogás harmóniáját, ahogy kell.

9. I Got A Name – Jim Croce – Django elszabadul

Ha Django és Dr. Schultz barátságának legbensőségesebb pillanatát keressük, "sicher", hogy film kiképzőmontázsos jeleneteiben kell keresgélnünk. Jim Croce dalszövege tökéletesen összefoglalja Django érzéseit, majd emelt fővel bocsátja őt útjára új életébe. És az a legjobb, hogy ez lehetne a végletekig elcsépelt is, de valahogy mégsem az.

8. You Keep Me Hangin’ On – Vanilla Fudge – Volt egyszer egy… Hollywood

Nem mintha két Kill Bill film alatt nem kaptunk volna elég zenés gyilkolászást, a Volt egyszer egy… Hollywood utolsó 20 percre mégis tökélyre fejlesztette Tarantino ezen eszközét. A pszichedelikus rock dallamok tökéletes aláfestést és ritmust adnak Tarantino egyik legprecízebben elvetemült mészárlásához, ami egész biztosan a legmaradandóbb jelenetsorként ragadt meg a nézők emlékezetében.

7. Didn’t I Blow Your Mind This Time – The Delfonics – Jackie Brown

A Jackie Brown egy szerelmes történet… De ahol ízig-vérig azzá válik, az ez a jelenet. Mikor Pam Grier rágyújt egy cigarettára, és felteszi a The Delfonics bakelitjét a lemezjátszóra, akkor pattognak csak igazán azok a bizonyos szikrák főszereplőink között. Legszívesebben mi is odaülnénk, de nem akarjuk elrontani a pillanatot.

6. Out of Time – The Rolling Stones – Volt egyszer egy… Hollywood

Számomra ez a szám foglalta össze a Volt egyszer egy… Hollywoodot. Az Olaszországból hazatérő duó, a várandós Sharon Tate, Hollywood felgyúló neon fényei, a mexikói éttermek, mindez a Rolling Stones gyönyörű számával, ráadásul annak is vonós változatával feldicsőítve olyan hirtelen és nagy dózisban éri a nézőt, hogy talán még egy könnycseppet is elmorzsol a gyönyörtől. És mi jön még ezután…

5. Girl, You’ll Be a Woman Soon – Urge Overkill – Ponyvaregény

Mia Wallace túladagolása egyaránt fordítja meg a film irányát és a páros kapcsolatát. A vadul táncoló Uma Thurman és a tükör előtt magához beszélő John Travolta remekül vágott jeleneteihez tökéletesen passzol az Urge Overkill feldolgozása, miközben a teljes extázisból átcsúszunk a totális káoszba.

 4. Across 110th Street – Bobby Womack – Jackie Brown

Nem nagyon szerettem volna nyitózenét tenni a listára, mivel a legtöbb filmnél főleg stáblista van alatta, viszont a Jackie Brown esetében kivételt kellett tegyek. Valószínűleg Tarantino leghatásosabb nyitánya Jackie Brown mozgójárdázása. Egyszerűen laza, nincs rá jobb szó. Pontosan olyan nyitány, amilyet ma senki sem csinálna, mert nem gondolná, hogy működik. Pedig működik, főleg ha Bobby Womack énekel alatta.

3. You Never Can Tell – Chuck Berry – Ponyvaregény

Szeretnék sokat írni erről a jelenetről, de a helyzet az, hogy nem tudok. Nem lehet szavakba önteni, hogy valójában mitől is olyan jó, csak jó és kész. Lehet nem elsőre, lehet nem is másodjára, de valamelyik újranézéskor biztosan mindenkibe belenyilal az érzés, és megérti, miért is olyan jó. Igazából bármi szólhatna alatta, jó lenne, de úgy esett, hogy Chuck Berry szól alatta, így Chuck Berry miatt jó. Meg amúgy is, csak úgy jó.

2. Stuck In The Middle With You – Stealers Wheel – Kutyaszorítóban

Sokak számára biztosan ez kerülne az első helyre, és ez abszolút érthető. A szadista Mr. Szőke rendőrkínzása olyan ikonikus pillanat Tarantino karrierjében, amit szerintem nem is lehet megismételni. Egy biztos, azt az elvetemült mosolyt Michael Madsen arcán, mikor megszólal a rádióból a „Stuck in The Middle With You”… na azt nem lehet.

A Különdíjasok

Bang Bang (My Baby Shot Me Down) – Nancy Sinatra – Kill Bill Vol. 1

Nem is lehet kérdés. A Kill Bill Vol. 1 nyitójelenete és Nancy Sinatra slágere egy pár, nincs egyik a másik nélkül, egymásnak teremtettek.

Malaguena Salerosa – Chingon – Kill Bill Vol. 2

Valahogy úgy tudnám leírni a Kill Bill Vol. 2 záródarabját, mint egy nagy megkönnyebbülést. Két grandiózus film után egyszerűen ösztönszerűen mosolyra kanyarodik a szánk Beatrix Kiddo és lánya láttán, az összes őket ért bonyodalommal és atrocitással a hátuk mögött.

Now You’re All Alone – David Hess – Aljas nyolcas

Michael Madsen hóban lépdelve, egy vérbeli gyilkos nyugodtságával kerüli meg Minnie rövidárú kereskedését, hogy lepuffantson egy vérző, fegyvertelen embert. És igazából nem csak ő nyugodt, David Hess énekhangja minket is elringat.

1. Battle Without Honor Or Humanity – HOTEI – Kill Bill Vol. 1

Ha a 10. helyre a Kék Levelek Háza bár utolsó jelenete került, csak természetes, hogy szép keretesen a bár nyitójelenete kerüljön az első helyre. Na persze nem csak ezért került ide, akármilyen szépen is hangzik ez. A Kill Bill filmeket sok szempontból Quentin Tarantino magnum opusának tartom, és persze ez a választott zenékre is egyaránt érvényes. Egy műfajilag ilyen rétegzett, rengeteg forrásból építkező filmet alapból nehéz feladat így rendben tartani, hát még a megfelelő számokat kiválasztani hozzá. De Tarantino pontosan tudta mit akar. Nem mintha amúgy nem tudná mindig, de itt aztán különösen tudta. Van pár szám amit most iderakhatnék, de O-Ren Ishii bevonulásánál szerintem nem találnék jobbat. A félelmetesen tekintélyt parancsoló, közben irtózatosan menő, remekül fényképezett képsorok szabályosan beleverik a nézőt a székébe. És ez csak a rendkívül igényes felvezetése a filmtörténelem egyik leghatalmasabb akciójelenetének. Ehhez azért mozgókép is dukál:

Ez volt hát az én 10-es listám a legjobban elhelyezett számokról Quentin Tarantino filmjeiben. Összességében a Jackie Brown és a Kill Bill filmek soundtrackjeit tartom a leghatásosabbaknak, de ha Tarantinoról és zenéiről van szó, nem igazán lehet mellé lőni. Igazából hálás vagyok, hogy az amúgy is utánozhatatlan filmélményem mindig egy zenei élménnyé is válik egyben filmjei nézésekor. Várom mivel rukkol elő 10. rendezésére.

Írta: Peti

Ha szeretnétek még hasonló jellegű híreket és kritikákat olvasni, kövessetek be minket Facebookon is!